2018. április 10., kedd

Áron névnap Húsvét napján...

Idén április 2-a, drága első szülöttünk névnapja Húsvét hétfőre esett. Már pénteken, azaz Nagypénteken elutaztunk Megyerre. Már húgom is ott volt szüleinknél. Én személy szerint már nagyon vágytam haza, Karácsonykor voltunk otthon utoljára. A gyerekek is nagyon boldogok voltak, az út jó kedvűen telt. Sokat beszélgettünk, nevettünk amikor pedig odaértünk felváltva kiabáltak a telefonba Mamáéknak, hogy megérkeztünk jöjjenek le. Ez már olyan szokássá nőtte ki magát, hogy mikor beérünk a városba felhívjuk őket, hogy jöjjenek le elénk és segítenek felpakolni a cuccokat. Húgom is nagyon várt minket, persze nem a hatféle sütemény miatt, amit az ünnepekre készítettem. Óriási sikert arattak, ami boldogság volt a lelkemnek. A hétvége gyorsan eltelt. Nagyon jól éreztük magunkat, sok finomságot ettünk, ittunk. Ahogy ez már lassan szintén szokássá válik én csak kacsacombot ettem, lila párolt káposztával és knédlivel. Évente kétszer eszek ilyet, Karácsonkor és Húsvétkor. Anyukám készíti a legfinomabban, én pedig napokig eszem, míg el nem fogy. Minden alkalommal úgy, mintha először kóstolnám. Megunhatatlan, isteni finom volt. Rajtam kívül mindenki másra is gondolt, és természetesen mindenki talált ínyére valót. Vasárnap elmentünk Dédikéhez, ahol összejöttünk páran, unokatestvéremék családostul, kereszt szüleim és mi mindannyian. 14-en voltunk, sajnos nem tudott mindenki eljönni. Anyuék mentek el először, mi Apával és Nórival egy óra múlva követtük őket, mert Nóri aludt egy jót ebéd után. Este együtt értünk vissza. Volt nagy meglepetés, mert míg távol voltunk ott járt a Nyuszi, aki csokikat és tojásokat rejtett szét a lakás különböző pontjain. A gyerekek hatalmas hajtóvadászatba kezdtek.

Áron névnapját is megünnepeltük. Bezsebelt egy csomó pénzt, mert Ilditől is kaptak a sok chips-en és kekszen kívül, meg Dédike is megajándékozta dédunokáját Euro-val. Áron nagyon cuki, ahogy kezelni tudja. Azonnal átváltotta fejben, hogy az mennyi forintot ér. Majd megkért vigyázzak a pénzére míg hazaérünk. Mamáéktól egy elektromos pumpát kapott, és egy kis fogót. Az az igazság, hogy olyan nagy becsben tartja az értékeit, hogy sem megfogni nem lehet, sem megtalálni, ugyanis amint hazaértünk elrejtette. Hatalmas volt az öröm, az ágya mellett volt a földön végig míg aludt, egyébként meg bárhová ment, a lakás bármely pontjára a pumpa biztosan a kezében volt. Ebből is látszott mekkora volt az öröm. Főleg, hogy emlékszem még tavaly naponta kellett nézegetni különböző barkácsáruházak weboldalait, és nézni hol milyen pumpa van és mennyibe kerülnek, mert neki egy ilyenre nagyon nagy szüksége lenne. Nórival együtt továbbá kaptak egy szép tányér alátétet, mert korábban Botinak vettek egy verdásat, és most a másik kettőnek is lett sajátja. Nórit is nagy boldogság töltötte el, mert kapott egy igazi játékdobot. Mostanában mindenen dobol, asztalon, fazékon, dobozokon. Hát most van min dobolni a hozzá tartozó két dobverővel. Továbbá kapott egy igazán csajos szettet, benne varázspálcával, koronával, ékszerekkel és egy gyönyörű rózsaszín esernyővel és egy szép pizsamát. Botond is kapott rögtön kettő pizsit. Egy szép verdásat, ami rövid ujjú és egy hosszút, ami pókemberes. Mama kimosta, úgy hogy abban alszik azóta is.

Mi itthon köszöntöttük fel őket, miután egy újabb hajtóvadászat után újra összeszedtek egy fióknyi édességet, mert távollétünkben a Nyuszi itt is járt, Pátyon. Botinak Áronhoz hasonlóan egy szép falióra volt a falán, de sajnos valamiért nem működött már egy ideje. Ezért úgy határoztunk Apával, hogy veszünk egy újat neki. Nóri egy Bogyó és Babócás könyvet kapott, amit mindennap átlapoz és mesél belőle. Áron az ünnepelt pedig autó kerekeket, és fát. Ugyanis régi szíve vágya, hogy legyen egy saját kicsi kocsija, amivel nagyon sokat foglalkozik. Szabadidejében használati utasításokat gyárt, videókat néz, hogyan is álljon hozzá és mi mindenre van szüksége. Így aztán Apa eldöntötte, hogy segít neki apránként, ahogy ideje engedi egy saját kicsi kocsit összerakni. Kíváncsian várjuk a végeredményt.

„Boldog névnapot, Neked csak jót kívánhatok! Az ünnep így szép, ahogy ránk talált, hisz együtt éljük át. Hát boldog névnapot, ma boldog mind, aki adhatott. Ki hozzád eljött, mit is mondana, boldog névnapot!”

Első emelet

2018. március 21., szerda

Az új cipő...

Múlt héten az egyik délután, míg az iskolába tartottunk Áronért, Boti nézegette a Deichmann újság akcióit. Amint meglátott egy szuper Verdás cipőt már mondta is, hogy Ő azt bizony kéri. Mert neki nagyon tetszik. Miután hazaértünk én is átlapoztam az újságot, és nekem is bejött a cipő és nem is volt vészes az ára. Ahogy Apa hazajött a munkából elkezdtük őt Botival közösen fűzni, aminek hatására pénteken neki is vágtunk és beszereztünk egy egy pár cipőt a fiúknak. Nóri kimaradt mivel neki nagyon sok szép cipője van, de már másnap nem tetszését fejezte ki, hogy ő nem kapott. Szinte minden alkalommal, ahogy megpillantja azóta is vagy épp felpróbálja Boti új cipőit elmondja, hogy neki is kell villám McQueen cipő. Imádni való, ahogy kis csengő hangján mondja.

„Minél érdesebb a cipő talpa, annál határozottabb a lépés a csúszós úton.”

Charlotte Bronte

2018. március 15., csütörtök

Cicaharc...

Az egyik este a csajok megküzdöttek értem, válaszút elé állítottak.

Szóval, a fiúk időben ágyba kerültek, sőt, nem húzták az időt mindennek, hamar el is aludtak. Így Anyával úgy döntöttünk, mozizunk egyet, hiszen Nóri is mesézik. Be is feküdtünk az ágyba, Ani a fejét a vállamra tette, tiszta romantika volt. Csak néhány percig tartott a romantikánk, amikor Nóri bejött a szobába, körülnézett, és felkiáltott: „Apa enyém! Nem adom!” Nem érte be ennyivel, felmászott az ágyra, és lerángatta rólam Anit, közben kiabált. Addig nem nyugodott meg, amíg vissza nem kapott. Rendesen ölre ment értem. Szóhoz se jutottam a döbbenettől.

A harc után rám feküdt, pont úgy, mint Ani. Csak egy percet volt ott, utána belekezdett/folytatta a szokás esti rituálét, ugrált egy kicsit a nagyágyon.

Szerencsére gyorsan elaludt, tudtunk egy kicsit mozizni.

„Az elégedettség titka, hogy hálásak vagyunk az élet ajándékáért.”

Ernst Ferstl

2018. március 13., kedd

A tavasz kezdete...

Mint azt mindenki tudja, március elsején kezdődik a tavasz. Persze másként gondolja a naptár és a meteorológia, egy biztos, a kedves Feleségem tavasszal született.

Kezdjük rögtön az elején, itt vannak a virágok. Ani mostanra egy igazi virágszál lett, pont olyan (vagy még szebb), mint a kertben nyíló tavaszi virágok. Egy szónak is száz a vége, Aninak születésnapja volt. Az egész család lelkes készülődébe fogott, hogy meglepjük. Boti rajzolt, Nóri huncutkodott, Áron pedig egy karkötőt font Anyának és egy kelyhet is készített. Úgy volt, hogy én pedig tortát sütök Aninak, de nem bízott bennem, és megsütötte magának a csoki tortát, az elképzelésem szerint. A legszebb ajándék mégis az volt, hogy közösen le tudtunk ülni vacsorázni, volt 9 perc nyugalmunk.

Boldog 35. születésnapot!

„Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották.”

Thyde Monnier

2018. február 18., vasárnap

Farsang...

Az iskolában múlt héten pénteken volt farsang. Áron tavaly kihagyta, és idén is nehezen döntötte el menjen-e vagy sem. Egyik percben úgy érezte szeretne menni, míg a másikban már tiltakozott ellene. Hiába mondogattuk neki, hogy amíg nem próbálja ki nem fogja tudni eldöntetni jó buli-e vagy sem. Végül Beni barátja rábeszélte őt, még jelmezt is adott neki kölcsön. Olyan Áronos volt, csavarhúzóra hasonlító kezei voltak a robot jelmezének. Azt meg tudjuk, hogy ami szerszám az Áronnál bejön. Péntek reggelre már elég lelkes volt és várta a délutáni farsangi ünnepséget. 15 órakor kezdődött, minden osztály felvonult és egyenként lehetett megcsodálni a gyerekek jelmezét. Én is ott voltam a közönség soraiban. Miután ez a felvonulás véget ért, kezdődött a két órás rohangálás. Ami végül is abból állt, hogy osztályról osztályra járhattak és különféle játékokat, feladatokat próbálhattak ki. Az ebédlőben süteményeket, innivalókat, szendvicseket vásárolhattak maguknak. Később tombolát árultak, majd sorsoltak és végül 18 órakor véget ért az ünnepség. Áron jól érezte magát, csak amiatt volt kicsit csalódott, hogy nem nyert a tombolán. De már most tudja, ő jövőre is menni akar.

Botondéknál egy héttel későbbre tervezték a farsangot. Már reggel úgy kellett, jelmezben vinni őket. A fiús szülőktől gyümölcsös innivalót kértek, a lányos szülőktől pedig nassolni valót. Botond nem hezitált annyit, mint bátyja. Ő azonnal tudta, mikor említettük, hogy lesz az oviban farsang, hogy ő bizony rendőr szeretne lenni. Rendeltünk is egy FBI-os mellényt, sapkát, ami már egy hete megérkezett. Ki is próbáltuk egész hétvégén rendőröset játszottunk. Hol Áron, hol pedig Botond volt a rend őre, én meg a tolvaj, rabló és garázdálkodó. Amint egy kis pihire, nyugalomra vágytam, elkövettem valami kis disznóságot, és azonnal lecsapott rám a törvény. A szobámba száműztek, az volt a zárkám és még az ajtót is rám zárták. Néha ugyan volt látogatóm, Nóri és Apa személyében, de én élveztem a börtönben töltött perceimet.

„Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.”

Müller Péter

2018. február 5., hétfő

Szülinap, 3. rész...

Ahogy az lenni szokott általában, most is több felvonásban ünnepeltük gyermekünk születésnapját. Én személy szerint nagyon örültem, mert így hetekig ehettük a finom tortákat. Boti ebben egyértelműen rám ütött, nagyon édesszájú. Bármikor, bármennyi csoki jöhet. Szombaton reggel a gyerekek már tűkön ültek, vajon mikor jönnek Mamáék. Mind az ablakban álltak és vártak. Ahogy begurult az autó a garázs elé, nem túlzok, önkívületi állapotba estek úgy ugráltak örömükben. Alig tudtak beljebb jönni a nagyszülők Ildivel, mert mindenkin lógott egy-egy gyerek. Persze hatalmas boldogság volt ezt látni nekem, és biztos vagyok benne, hogy nekik is. Mamáék szokás szerint rengeteg finomságot hoztak. Rengeteg ételt, nasit (édeset, sósat egyaránt) és kimondottan "hazai" ízeket hoztak, ami itt nem kapható. Míg én pakoltam, a gyerekek megkapták az ajándékokat. Boti egy csúcs szuper Verdás autót kapott, amit egy pályává lehet átalakítani és egy saját szintén Verdás tányér alátétet. Hogy a járműves radírgumikról és saját névvel ellátott pecsételőről már ne is beszéljek. Áron is kapott radírokat, saját névvel ellátott pecsételőt, de a személyes kedvencem egy gyönyörű „Miért? enciklopédia” című tudományos könyv, mely rengeteg területen (tudomány, emberi test, állatok, világűr, történelem, Föld) ad magyarázatot különböző kérdésekre szebbnél szebb képekkel illusztrálva. Nórinak lett egy saját labdája, szép kis autói és csodás hajgumi, hajcsat csomagja, amiből sosem elég. Most, hogy már egyre hosszabb a haja, imádunk is belőle szebbnél szebb frizurákat alkotni.

A csomagolás, ajándékbontás után megebédeltünk és jöhettek a torták. Ildi is hozott egyet és Mamáék is. Mint, ahogy az előző torták, ezek is pillanatok alatt fogytak el. Volt nagy boldogság, a tűzijáték ismét bomba siker lett. Élvezettel, csillogó szemekkel vártak, néztek majd falatoztak. Szuper napot töltöttünk el ismét. Mi Apával kicsit kirúgtunk a hámból kettesben, addig a kicsik pihentek, Áron pedig Papával megalkotta a legtökéletesebb bögrét e kerek világon. Az estét pedig forralt borozással zártuk.

„Boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét!”

Hans Christian Andersen

2018. február 4., vasárnap

Kis emberek nagy mondásai, Nóri módra...

Mint ahogy azt már korábban említettük Nóri egy ideje beszél, szépen, tisztán, érthetően. Persze ez nem minden, a lényeg, hogy milyen hangsúllyal adja elő. Nagyon érzi, hogy mikor milyen stílusban kell beszélni. Mintha egy palotában udvarhölgy lenne. No de lássuk a legjobb mondásait:
"Parancsolj! Parancsolj, hoztam neked telefont!" És átadja a dolgainkat.
Ha valamelyik fiú sír, azonnal oda rohan és vigasztalni kezdi "Ne sírj Áron/Boti" miközben simogatja őket.
A korlátait is ismeri, ha valami nagy vagy nehéz azt mondja "Túl nehéz!"
Ha kicsit idegesebbek vagyunk azonnal jön és megkérdezi nyugtató hangjával: "Mi baaaj?"
Ha igazán ízlik neki az étel: "Hmmmmmm ez nagyon finom!"
Ha szeretne valamit elérni felveszi legcukibb mosolyát, és édes ellenállhatatlan arccal nézve mondja "Légyszi légysziii."
Mostanában mindig bemászik a kanapé párnája mögé miközben azt kiabálja "Nézd Nóri megint bemászik. Anya le fogok esni"!
Tükör előtt nézegeti magát, pózol és azt mondja: "Nóri a legszebb!"
Egyre többet foglalkoztatja a saját és más teste. Szinte minden fürdésnél elmondja "Nórinak nincs fütyije, Nórinak van nunija!"
Tele van jó modorral a kiscsaj, reggel: "Jó reggelt mindenkinek", este: "Jó éjt, reggel találkozunk!"
Természetesen az érzelmek is fontosak neki: "Bocsánat, Szeretlek én is". Ezek a szavak gyakran elhagyják kicsi száját.
A személyes kedvencem, amit az utóbbi időben talált ki "Apa gyere Kiflizünk!", vagyis rendesen kiflibe kell vele feküdni, át kell ölelni hátulról.

„Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg.”

Salvador Dalí

2018. január 30., kedd

Csoki, csoki és még több csoki...

Eddig is tudtuk, hogy gyermekeink édes szájúak, és most Boti meg is erősítette.

Régóta szerettünk volna egy kuglófformát, mert milyen jó abban sütni. Igen, mind a ketten, hiszen ha Ani boldog, akkor én is az vagyok : Egy szónak is száz a vége, szereztünk egyet, és rögtön az első hétvégén ki is kellett próbálni. Természetesen akadt segítség a tészta összeállításában is, de leginkább a keverőtál tisztítására pályáztak a fiúk.

„Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik.”

John G. Tullius

2018. január 29., hétfő

Szülinap, 2. rész...

Hétfőn ünnepeltük Boti ötödik szülinapját. Hamar elfogyott a csoki torta, nagyon finom volt, kellett egy kis utánpótlás.

Hétvégén folytattuk a szülinapozást, tállyai nagyi eljött meglátogatni minket, de leginkább, felköszönteni a szülinapost. Most is Boti kísért el az állomásra, ketten mentünk a vonat elé, ketten vártuk nagyit. Szerencsére nem késett a vonat. A hazafelé vezető úton be nem állt a szája, folyamatosan mondta, mi minden történt, milyen játékokat ajándékokat kaptak karácsonyra, születésnapra. Otthon aztán előkerült a várva várt csoki torta. Persze volt egy kis sós ropogtatni való is, de a torta mindent vitt. Nagyon bejött a gyerekeknek (is).

A délutáni pihenő után újra egy kis közös játék következett. Nóri valamiért „ódó néninek” szólította a nagyit, Áron pedig viccesen kijavította őt. Gyorsan eltelt az idő, indulni kellett az állomásra.

„Bár már széles körben ismert, azt hiszem, itt az ideje bejelentenem: Nagyon régen születtem.”

Groucho Marx

2018. január 22., hétfő

Botond az 5 éves nagyfiú...

Még decemberben elkezdtünk azon töprengeni, vajon szűk egy hónappal a Karácsony után mivel lepjük meg a kis csipet csapatot. Mondjuk Botondnak nagyon nem okoz fejtörést ajándékot választani, mivel ő mindenre azt mondja mennyire szeretne olyat. Akármit meglát egy reklámban, újságban, TV-ben neki az kell. Ha meg van hozzá pár kereke mellé nem nyúlhatunk. Továbbra is nagy kedvenc a verdák, könyvben, mesében, ruhában, társasban és játékban egyaránt. Ugyanakkor rajong a tűzoltó autókért, mentőkért, rendőrautóként is. Apával közösen eldöntöttük kap egy nagyfiús Lego játékot, rendőröset. Sikerült is választani egy igazán menőt, van benne motor, versenyautó, rendőrautó és még egy rendőr autó szállító is. Valamint kaptak közösen egy tangram játékot, különböző alakzatokat kell kirakni különféle formákból. Nóri továbbra is szereti a békás dolgokat, így ő kapott egy fa béka játékot, melyben golyók vannak és mágneses kis bottal kell őket vezetni egyik pontból a másikba. Áront pedig egy fehér bögrével leptük meg, amit saját ízlése és kedve szerint díszíthet. Írhat, rajzolhat, festhet rá bármit. Első pillanatban, mintha kis csalódottságot véltem volna rajta felfedezni, de hamar megbékélt vele és még örülni is elkezdett. Később bevallotta, kicsit abban reménykedett, hogy szerszámot kap. Megbeszéltük, hogy nem csak azokból áll a világ.

Ne rohanjunk ennyire előre. Az ünneplés egy isteni csoki tortával kezdődött. Még tegnap megsütöttem a két tortalapot, ma pedig a krémet. Majd jött a díszítés és készen várta az isteni születésnapi torta kicsi gazdáját, az 5 éves Botondot délután. Még tűzijátékot is sikerült rá szerezni. Amint Apa is hazaért a munkából odaültek az asztalhoz és kérték a tortát. Jött a kívánság, gyertya elfújás, majd mint akik jól végezték dolgukat, lemásztak és a kanapéra ültek. Várták a meglepetéseket. Nagyon édesek voltak, főleg Nóri, ahogy szó nélkül követte a fiúkat. Az első ajándék Botinak a két tesótól érkezett. Áron saját kezűleg készítette, csomagolta már hetekkel korábban. Olyan büszke voltam rá, hogy gondolt rá. Közösen adták át Nórival, és Boti láthatóan örült. Majd megkapták az ajándékokat és mindenki azzal foglalkozott egészen lefekvésig. Boti Áron segítségével nekiugrott a lego járművek összeépítésének. Mindent elárul az estéről, a születésnapról, hogy azt mondta "Anya a világ legjobb szülinapja volt!"

Most akkor egy kicsit Botondról néhány mondatban. Szépen fejlődik, és egyedül a beszéd területén van még mit csiszolni, de egyre ügyesebb. Már most elkezdett vele foglalkozni az óvodai logopédus, amiért nagyon hálásak vagyunk. A finom motorikája nagyon jól fejlett, szeret rajzolni, festeni. Aludni továbbra sem alszik délutánonként, de már nem is küzdünk ellene. Esténként 7 legkésőbb fél 8 magasságában már alszik. Éjjel nem ébred, kivéve, ha beteg. Igazi örökmozgó, minden huncutságban benne van. Kis szívtipró, kezet csókol az óvodában az óvó néniknek. Kinyílt számára a világ, nem fél megmutatni az érzéseit. Pár éve nem lehetett puszilgatni, ölelgetni, most ő igényli. Egyre többször, magától a nap bármely szakában. Imádom azt hallani a szájából, hogy "Anya szejetlek"! Esténként Apás program van. Ő olvas mesét, dugja ágyba és még beszélgetnek a világ nagy dolgairól, arról kinek hogyan telt a napja. Imádja a kakaót minden áldott nap azzal indít és azzal is zárja. Először a barnát kéri (kakaós), majd a vaníliás tejet. Sajnos a gyümölcsökkel még mindig hadi lábon áll. Viszont bármikor bármennyit megtudna enni egy pipi combból, csokis golyóból (csokikrémmel töltött golyó), porcukros tésztából és halrudacskából. Édesszájú, de annyit mozog, hogy nem látszik rajta mennyit megbír enni. Egyre jobb a kapcsolata Áronnal is, Nórival meg egy igazi hős. Védelmezi, óvja, szereti. Egyszóval tökéletes, életrevaló és imádni való "kis csöppség".

„Most ajándékokat kapsz. Ezen a napon. A születésed napján. Sok-sok meglepetést. Sok-sok dobozban, csomagban. Ám az igazi Ajándék nem a dobozokban van, nem szép papírokkal becsomagolva. Az Ajándék másutt van. Az Ajándék, az igazi, éppen az, aki mindezeket kapja. Te magad vagy az Ajándék. Mert megszülettél. Mert csodás része lettél a világnak. Ajándéka.”

Csitáry-Hock Tamás