2017. december 6., szerda

Mikulás...

Gyerekeink idén is izgalommal várták a tegnap estét. Mindenre volt gondjuk, azon felül, hogy kikészítették kis csizmáikat, igazi jó házigazda révén a Mikulásra is gondoltak. Boti egy tálca kekszet készített az ablak párkányra, míg Áron egy pohár finom tejjel várta. Mondanom sem kell, nem bírtuk őket ágyba dugni.

Majdnem 20 óra volt már, amikor végre Botira sikerült feladni a hálózsákot, és ágyba terelni. Áron volt a legizgatottabb, nyilván azért mert ő fogta fel leginkább mi fog történni este, vagy éjjel. Épp Nóri szobában voltunk, néztük a kinti fényeket. A feldíszített házakat, a szép téli hideg estét. Amikor egyszer csak Boti felkiálltott és izgatottan mutatott valami fényre. Villogott és csillogott. Közben csengő szólt. Néhány pillanat múlva megjelent a jó öreg Mikulás egy Krampusz kíséretében és óvatosan csendben beosontak a házunkba. Akárhogy figyeltek is, a gyerekeink előtt lebuktak, kilesték őt. Nagyon édesek voltak, ahogy kicsit megszeppenve mesélték, hogy ők bizony jó gyerekek voltak és örülnek a sok ajándéknak. A Mikulás felfalta a nasit, és továbbindult, mondván még rengeteg helyre el kell jutnia egyetlen éjszaka alatt. Nem is nagyon értettem, hogy tudott ennyi finom szép dolgot hozni az én gyerekeimnek, rengeteg csokit, gyümölcspürét, játékokat, csavarhúzót és egy új fellépőt. Na jó, értettem. Ugyan nem a legjobbak, de a legszerethetőbbek, és úgy látszik a Mikulást is évről évre leveszik a lábáról.

„A Mikulást szerettem, mert olyan nagy barátja az igaznak, a rossz gyermeket sem engedi mindjárt elvinni, hanem ad neki egy évet a javulásra, csodásan fehér szakállával és hajával pedig olyan roppant szentül néz ki.”

Asbóth János

2017. december 4., hétfő

Fogtündér bevetésen...

A fogzásnak sose lesz vége!?!?!!

Dehogy nem. Mi is tudjuk, hogy ez egy természetes folyamat. Szóval, hétvégén Áron átugrott a barátjához egy kis játékra. Úgy alakult, hogy ott is evett, és evés közben kiesett a bal felső, szélső, metsző foga. Természetesen hazahozta, lefekvéskor kikészítette a szokásos helyre, az íróasztalára.

Biztos nagyon jó fiú volt, mert elvitte a fogat, és kapott helyette egy csavarhúzót.

„Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is.”

Paulo Coelho”

2017. november 19., vasárnap

Az alkotás szabadsága...

Akinek több gyereke van, annak biztosan ismerős a helyzet. A gyermekek rivalizálnak, a másiké mindig jobb, mindig a másé kell.

Pont egy ilyen alkalom adta az ötletet, amikor összekaptak a fiúk, valahogy meg kellene különböztetni a poharaikat. Vagyis korsókat, mert ők már nagyok és korsóból isszák a gyümölcsös, alkoholmentes sört. Szóval egy ilyen összezörrenés hatására, amikor nem tudták eldönteni ki melyik korsóból igyon, jött a nagy ötlet. Csináljunk pohár alátéteket. Természetesen Áron vállalta az oroszlánrészét, szinte ő csinálta az egészet egyedül. Nóri az ellátmányt szállította (és egy kicsit megdézsmálta), a fiúk alkottak. A végeredmény pedig önmagáért beszél.

„Lassan haladok, de sosem hátrafelé.”

Abraham Lincoln

Tippek és trükkök a gyerekneveléshez...

Nincs semmi trükk. Tegyük őket boldoggá, játszunk velünk.

Na jó, nem ennyi, és nincs is rá recept, azt se tudjuk, hogy jó szülők vagyunk, de egy kis bolondozás belefér. Ha a gyerekeinkről van szó, nem kell a szomszédba menniük egy kis huncutságért.

Van, amikor egyszerűen csak felkapom őket, repülőzünk, méhecskézünk. Élvezzük, ahogy lobog Nórinak a haja. Persze a fiúk haját is meg kell lobogtatni, csak az övék egy kicsit másképp lobog.

A leghétköznapibb dolgokból tudnak bohócságot csinálni. Vegyünk például egy sima hétköznapi dobozt.

„A nagy változások mindig olyankor történnek, amikor a legkevésbé várjuk őket.”

Paulo Coelho

2017. november 12., vasárnap

Áron 8 éves lett...

8 évvel ezelőtt történt, november 3-án, hogy egy hideg novemberi éjszakán Áron úgy döntött kibújik az addig meleget adó otthonából. Évről évre rádöbbenek milyen gyorsan telik az idő. Áronból pedig egy érzékeny kis legény cseperedik a szemünk előtt. Olyan, mint az Apja. Feltalálja magát minden területen. Imád barkácsolni, kertet gondozni segítkezni a házban és ház körül. Rengeteg szerszáma van és nem meglepő, hogy a születésnapjára is azt kért. Egy forrasztó pákát kapott, amin a hőfokot is lehet állítani. Emellett egy angol társas játékot, egy fidget spinner játékot, és egy hatalmas (100 cm) plüsst. Természetesen kapott csoki tortát, amely olyan jól sikerült, hogy Áron gyakorlatilag egyedül megette két nap alatt.

Egy héttel a születésnap előtt elmentünk vásárolni. Mindhárom gyerek választott magának egy plüsst. Nagyon örültek neki, így eldöntöttük ez lesz az idei Áron szülinapi "apróság". Hogy a későbbiekben se legyen veszekedés, teljesen egyformát kaptak mindhárman. Boti emellett szintén egy fidget spinnert kapott, míg Nóri egy fa helikopter kirakót. Utána jött a tortázás. Itt akadt egy kis probléma, ugyanis a kicsik is elakarták fújni a gyertyát. Szerencsére leleményesek vagyunk, és gyorsan megoldottuk a helyzetet. A torta finom volt. A későbbiekben nem is nagyon kaptunk Árontól belőle. Gyakorlatilag ő ette meg az egészet.

Hétvégén hazautaztunk Mamáékhoz. Húgom is hazalátogatott, és ez a hétvégéje volt szabad, nem volt kérdés, hogy alkalmazkodunk. Ő is, és Mamáék is meglepték Áront egy-egy tortával. Mindkettő finom volt, az egyik orosz krémtorta volt, a másik pedig csoki torta. Emellett rengeteg ajándékot kaptak. Mindhárman kaptak egy újabb fidget spinnert, Boti egy kukás autóra és dömperre is átalakítható autót. Nóri egy bevásárló kocsit rengeteg konyha kiegészítővel, zöldségekkel és ételekkel. Áron az ünnepelt pedig egy szuper világítós nagyítót és csavarhúzós szettet. Mondanom sem kell, volt öröm bőven. Mamáék szokás szerint nem fukarkodtak amikor az unokákról van szó. Ellátják őket minden jóval, széppel.

„Az élet tartogat meglepetéseket: van, hogy azt mondja, csukd be a szemed, és fújd el a gyertyákat, aztán jól belenyomja a képedet a tortába, mielőtt kívánhatnál valamit. De! Néha, olykor, hébe-hóba azért sikerül elrebegned azt a kívánságot, és valóra is válik.”

Emery Lord

2017. november 1., szerda

A közös torna...

Apával már lassan egy éve élünk az ép testben ép lélek filozófia szerint. Igyekszünk egészségesebben táplálkozni és sokat mozogni. Házassági évfordulónkra szeptemberben megleptük magunkat egy ellipszis trénerrel, amiről írtunk is, hogy a fiúk közösen lendületbe tudják hozni. Azóta ez változott. Már a legkisebbünk is, Nóri is simán egyedül elkezd rajta "taposni". Hihetetlen ügyesek és napról napra sokat fejlődnek minden téren. Nem erőltetjük őket, hogy aszerint és úgy éljenek, mint mi. Sprotolnak eleget oviban, iskolában és ha tehetik az udvaron is állandó mozgásban vannak. Vagy két, vagy négy keréken róják a köröket, trambulinoznak, vagy simán rohangálnak össze vissza. Étkezésüket úgy is én "irányítom", az edzést nem erőltetjük. Viszont a gyerekek tényleg olyanok, mint egy tükör. Azt látjuk rajtuk, bennük, amik mi magunk is vagyunk. Maguktól (főleg Áron) elkezdett az apjával edzeni. Súlyokkal, mint a nagyok. Ennek azért is örülök, mert nem kell szenvednünk az evéssel. Abszolút jó hatással van az étvágyára. Most már ott tartunk, hogy együtt tornázunk. Olyan cuki a kis csipet csapat, ahogy együtt tornázunk esténként. Büszke vagyok rájuk. Ez a családi program magától alakult ki, de nagyon élvezzük, és amíg ez így marad, addig kitartunk. A kis közös tornáink előtt vagy után pedig jön a lazítás, egy kis mese olvasás, vagy régi képek nézegetése, esetleg egy kis kreatívkodás.

„Aki (...) az élsportot választja, és győzelemre törekszik, az csak így tudja megvalósítani. Nap mint nap megfullad és belehal a fájdalomba.”

Wladár Sándor

2017. október 31., kedd

A 19. fog...

Sajnos az utóbbi időben sokszor volt nyűgös Nóra. Most már tudjuk mi volt oka.

A sok sírás közben megkaptuk a választ. Nem mintha bármi kétségünk lett volna. Nóri megint fogzik. Kibújt a jobb felső fogacska, a csücske jól látható. A fogzás összes tünetét produkálta, ezért nem lepődtünk meg. Szegény kicsi lányom nagyon szenvedett, többször mutatta, mondta, hogy fáj. Mindent elkövettünk, hogy felvidítsuk, több - kevesebb sikerrel. Szerencsére túl vagyunk rajta, már csak egy fogat kell „kibírni”.

Azóta van egy új játékunk. Észrevettem (nem csak én), hogy sokat rágja a kezét. Nem csak egy ujját, hanem az egész öklét. Megkérdeztem finom –e. Igennel válaszolt. Kérdeztem, megkóstolhatom –e. Gondolkodás nélkül nyújtotta a nagyujját, én pedig óvatosan megrágtam neki. Azt gondoltam itt vége is a dolognak, de Nóri másképp volt vele. Kérte az ujjamat, megkóstolta. Ő nem volt olyan óvatos, mint én. A fájdalmam rögtön elillant, Nóri napok után jóízűen nevetett.

„A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.”

Albert Einstein

2017. október 25., szerda

Nem tökölünk...

Már családi hagyomány a halloween-i töklámpás, de idén egy kicsit változtattunk rajta.

Ritkaság, hogy az egész család elmegy vásárolni. Mindenesetre október első felében „kirúgtunk a hámból”. Szinte nem is vettünk semmit, de jó kis családi csavargás volt. Nem beszélve arról, hogy a boltok fel vannak készülve, várják az impulzív vásárlókat. A tökök hatalmas kupacokban álltak, több se kellett a fiúknak, rögtön „megtámadtak” minket. Nem kellett nagyon győzködni minket, hiszen mi is szerettünk volna, csak egy – két héttel később. A lényeg, hogy felkészülve vártuk a halottak napját.

Múlt hétvégén meglátogattak a megyeri nagyszülők. Igaz még nem volt itt az ideje, de közösen nekiálltunk a tökfaragásnak. A közösen alatt, a nagyszülőket, és a fiúkat kell érteni. Mivel papa szereti az ilyen aprólékos dolgokat, nyugodt szívvel adtuk át a feladatot, így Anyával egy kicsit szusszanhattunk.

Nagyon szépen kifaragták, jó munkát végeztek, félelmetes tököt faragtak.

„A halloween a tökéletes emlékeztető arra, hogy a varázslat bennünk él.”

Sarah Ban Breathnach

2017. október 16., hétfő

Fürge róka lábak, surranó kis árnyak...

Október egyik hétvégéjén kihasználva az utolsó nyárias időt reggel ébredés után azonnal elmentünk egy Budapesti méltán híres játszótérre, a Vukra. Gyerekeink nagyon megszerették kicsi Vuk meséjét már korábban. Ennek köszönhetően borítékolható volt a játszótér sikere. Én személy szerint még nem jártam arra korábban, ahogy a kisebbek sem, ezért teli voltam izgalommal és vártam a nagy találkozást. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Méretét tekintve nem túl nagy, de korán érkeztünk, aminek köszönhetően órákig nem kellett vagy csak nagyon kevés családdal megosztanunk a teret, játékokat. Botond abszolút nagy kedvence volt a csúszkapálya. Mondhatni le sem szállt róla órákon keresztül. Áronnal felváltva húztuk fel a kiinduló helyzetbe, hogy aztán minden alkalommal hatalmas boldogsággal az arcán szélsebesen csússzon lefelé. Bevallom félve néztem őt, de Botond ismét bebizonyította milyen bátor talpraesett kis ember. Bár egyáltalán nem volt való egy szem lányunknak, őt bizony ez a tény egyáltalán nem gátolta abban, hogy ő is kipróbálja.

Nóránk nagy kedvencei továbbra is a korának megfelelő játékok voltak. Azok, amik nagy része itthon is megtalálható. A csúszda és hinta. A hagyományos hintákon kívül volt ott tandem hinta is. Én ezt nagyon élveztem. Egyszerre együtt tudtunk Nórival hintázni. Hatalmasakat kacagott, nem tudnám megmondani melyikünk élvezte jobban. A fiúk is kipróbálták együtt. Bár ment egy kis veszekedés közöttük, melyik üljön a "babás" részbe, és melyik a felnőtt hintára. Végül csak megegyeztek, a kíváncsiságuk nagyobb volt a büszkeségüknél.

Áron már elég nagyfiú nem igazán lelte örömét a játszótér nyújtotta lehetőségekben. Persze azért kipróbált mindent, de a legnagyobb boldogságot a gesztenyefák nyújtották. Összeszámolhatatlan mennyiségű gesztenye hevert a földön szanaszét, az egész játszótér területén. A táska, amibe innivalót, nasit és a legfontosabbakat pakoltuk el pillanatok alatt megtelt gesztenyével. Mint egy kis szorgos méhecske, vagy hangya kereste a legszebb darabokat és teli pakolta velük a táskámat. irtó cuki volt, ahogy rákapott. Az első alkalommal megkérdezte elrakhatja-e belé, mire igennel válaszoltuk. Ezzel a kis drága úgy érezte teljesen jogosult teli pakolni. Ezen kívül egy kicsit sakkozott is az öccsével, ami nagy hatással volt rájuk. Az elmúlt időben elég gyakran "sakkoznak" otthon Apa féltve őrzött sakk készletével. Persze a szabályokat ők írják, és nem mindenkire vonatkoznak ugyanazok a szabályok.

Az összes játék kipróbálása után a három kis Rózsa bimbó összetalálkozott a homokozóban. Akárhogy is, de egy jó minőségű homoknak párja nincs. Itt kicsik és nagyok egyaránt ki tudnak teljesedni. Arról nem beszélve, hogy pár óra rohangálás, mászkálás, csúszdázás, hintázás után jól esett egy kis pihenő nekem is. Alvás időre értünk haza újabb kellemes élményekkel.

„A világ egy játszótér. Ezt mindenki elfelejti, pedig gyerekként még mindenki tudja.”

„Az igenember c. film”