2018. február 18., vasárnap

Farsang...

Az iskolában múlt héten pénteken volt farsang. Áron tavaly kihagyta, és idén is nehezen döntötte el menjen-e vagy sem. Egyik percben úgy érezte szeretne menni, míg a másikban már tiltakozott ellene. Hiába mondogattuk neki, hogy amíg nem próbálja ki nem fogja tudni eldöntetni jó buli-e vagy sem. Végül Beni barátja rábeszélte őt, még jelmezt is adott neki kölcsön. Olyan Áronos volt, csavarhúzóra hasonlító kezei voltak a robot jelmezének. Azt meg tudjuk, hogy ami szerszám az Áronnál bejön. Péntek reggelre már elég lelkes volt és várta a délutáni farsangi ünnepséget. 15 órakor kezdődött, minden osztály felvonult és egyenként lehetett megcsodálni a gyerekek jelmezét. Én is ott voltam a közönség soraiban. Miután ez a felvonulás véget ért, kezdődött a két órás rohangálás. Ami végül is abból állt, hogy osztályról osztályra járhattak és különféle játékokat, feladatokat próbálhattak ki. Az ebédlőben süteményeket, innivalókat, szendvicseket vásárolhattak maguknak. Később tombolát árultak, majd sorsoltak és végül 18 órakor véget ért az ünnepség. Áron jól érezte magát, csak amiatt volt kicsit csalódott, hogy nem nyert a tombolán. De már most tudja, ő jövőre is menni akar.

Botondéknál egy héttel későbbre tervezték a farsangot. Már reggel úgy kellett, jelmezben vinni őket. A fiús szülőktől gyümölcsös innivalót kértek, a lányos szülőktől pedig nassolni valót. Botond nem hezitált annyit, mint bátyja. Ő azonnal tudta, mikor említettük, hogy lesz az oviban farsang, hogy ő bizony rendőr szeretne lenni. Rendeltünk is egy FBI-os mellényt, sapkát, ami már egy hete megérkezett. Ki is próbáltuk egész hétvégén rendőröset játszottunk. Hol Áron, hol pedig Botond volt a rend őre, én meg a tolvaj, rabló és garázdálkodó. Amint egy kis pihire, nyugalomra vágytam, elkövettem valami kis disznóságot, és azonnal lecsapott rám a törvény. A szobámba száműztek, az volt a zárkám és még az ajtót is rám zárták. Néha ugyan volt látogatóm, Nóri és Apa személyében, de én élveztem a börtönben töltött perceimet.

„Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.”

Müller Péter

2018. február 5., hétfő

Szülinap, 3. rész...

Ahogy az lenni szokott általában, most is több felvonásban ünnepeltük gyermekünk születésnapját. Én személy szerint nagyon örültem, mert így hetekig ehettük a finom tortákat. Boti ebben egyértelműen rám ütött, nagyon édesszájú. Bármikor, bármennyi csoki jöhet. Szombaton reggel a gyerekek már tűkön ültek, vajon mikor jönnek Mamáék. Mind az ablakban álltak és vártak. Ahogy begurult az autó a garázs elé, nem túlzok, önkívületi állapotba estek úgy ugráltak örömükben. Alig tudtak beljebb jönni a nagyszülők Ildivel, mert mindenkin lógott egy-egy gyerek. Persze hatalmas boldogság volt ezt látni nekem, és biztos vagyok benne, hogy nekik is. Mamáék szokás szerint rengeteg finomságot hoztak. Rengeteg ételt, nasit (édeset, sósat egyaránt) és kimondottan "hazai" ízeket hoztak, ami itt nem kapható. Míg én pakoltam, a gyerekek megkapták az ajándékokat. Boti egy csúcs szuper Verdás autót kapott, amit egy pályává lehet átalakítani és egy saját szintén Verdás tányér alátétet. Hogy a járműves radírgumikról és saját névvel ellátott pecsételőről már ne is beszéljek. Áron is kapott radírokat, saját névvel ellátott pecsételőt, de a személyes kedvencem egy gyönyörű „Miért? enciklopédia” című tudományos könyv, mely rengeteg területen (tudomány, emberi test, állatok, világűr, történelem, Föld) ad magyarázatot különböző kérdésekre szebbnél szebb képekkel illusztrálva. Nórinak lett egy saját labdája, szép kis autói és csodás hajgumi, hajcsat csomagja, amiből sosem elég. Most, hogy már egyre hosszabb a haja, imádunk is belőle szebbnél szebb frizurákat alkotni.

A csomagolás, ajándékbontás után megebédeltünk és jöhettek a torták. Ildi is hozott egyet és Mamáék is. Mint, ahogy az előző torták, ezek is pillanatok alatt fogytak el. Volt nagy boldogság, a tűzijáték ismét bomba siker lett. Élvezettel, csillogó szemekkel vártak, néztek majd falatoztak. Szuper napot töltöttünk el ismét. Mi Apával kicsit kirúgtunk a hámból kettesben, addig a kicsik pihentek, Áron pedig Papával megalkotta a legtökéletesebb bögrét e kerek világon. Az estét pedig forralt borozással zártuk.

„Boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét!”

Hans Christian Andersen

2018. február 4., vasárnap

Kis emberek nagy mondásai, Nóri módra...

Mint ahogy azt már korábban említettük Nóri egy ideje beszél, szépen, tisztán, érthetően. Persze ez nem minden, a lényeg, hogy milyen hangsúllyal adja elő. Nagyon érzi, hogy mikor milyen stílusban kell beszélni. Mintha egy palotában udvarhölgy lenne. No de lássuk a legjobb mondásait:
"Parancsolj! Parancsolj, hoztam neked telefont!" És átadja a dolgainkat.
Ha valamelyik fiú sír, azonnal oda rohan és vigasztalni kezdi "Ne sírj Áron/Boti" miközben simogatja őket.
A korlátait is ismeri, ha valami nagy vagy nehéz azt mondja "Túl nehéz!"
Ha kicsit idegesebbek vagyunk azonnal jön és megkérdezi nyugtató hangjával: "Mi baaaj?"
Ha igazán ízlik neki az étel: "Hmmmmmm ez nagyon finom!"
Ha szeretne valamit elérni felveszi legcukibb mosolyát, és édes ellenállhatatlan arccal nézve mondja "Légyszi légysziii."
Mostanában mindig bemászik a kanapé párnája mögé miközben azt kiabálja "Nézd Nóri megint bemászik. Anya le fogok esni"!
Tükör előtt nézegeti magát, pózol és azt mondja: "Nóri a legszebb!"
Egyre többet foglalkoztatja a saját és más teste. Szinte minden fürdésnél elmondja "Nórinak nincs fütyije, Nórinak van nunija!"
Tele van jó modorral a kiscsaj, reggel: "Jó reggelt mindenkinek", este: "Jó éjt, reggel találkozunk!"
Természetesen az érzelmek is fontosak neki: "Bocsánat, Szeretlek én is". Ezek a szavak gyakran elhagyják kicsi száját.
A személyes kedvencem, amit az utóbbi időben talált ki "Apa gyere Kiflizünk!", vagyis rendesen kiflibe kell vele feküdni, át kell ölelni hátulról.

„Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg.”

Salvador Dalí

2018. január 30., kedd

Csoki, csoki és még több csoki...

Eddig is tudtuk, hogy gyermekeink édes szájúak, és most Boti meg is erősítette.

Régóta szerettünk volna egy kuglófformát, mert milyen jó abban sütni. Igen, mind a ketten, hiszen ha Ani boldog, akkor én is az vagyok : Egy szónak is száz a vége, szereztünk egyet, és rögtön az első hétvégén ki is kellett próbálni. Természetesen akadt segítség a tészta összeállításában is, de leginkább a keverőtál tisztítására pályáztak a fiúk.

„Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik.”

John G. Tullius

2018. január 29., hétfő

Szülinap, 2. rész...

Hétfőn ünnepeltük Boti ötödik szülinapját. Hamar elfogyott a csoki torta, nagyon finom volt, kellett egy kis utánpótlás.

Hétvégén folytattuk a szülinapozást, tállyai nagyi eljött meglátogatni minket, de leginkább, felköszönteni a szülinapost. Most is Boti kísért el az állomásra, ketten mentünk a vonat elé, ketten vártuk nagyit. Szerencsére nem késett a vonat. A hazafelé vezető úton be nem állt a szája, folyamatosan mondta, mi minden történt, milyen játékokat ajándékokat kaptak karácsonyra, születésnapra. Otthon aztán előkerült a várva várt csoki torta. Persze volt egy kis sós ropogtatni való is, de a torta mindent vitt. Nagyon bejött a gyerekeknek (is).

A délutáni pihenő után újra egy kis közös játék következett. Nóri valamiért „ódó néninek” szólította a nagyit, Áron pedig viccesen kijavította őt. Gyorsan eltelt az idő, indulni kellett az állomásra.

„Bár már széles körben ismert, azt hiszem, itt az ideje bejelentenem: Nagyon régen születtem.”

Groucho Marx

2018. január 22., hétfő

Botond az 5 éves nagyfiú...

Még decemberben elkezdtünk azon töprengeni, vajon szűk egy hónappal a Karácsony után mivel lepjük meg a kis csipet csapatot. Mondjuk Botondnak nagyon nem okoz fejtörést ajándékot választani, mivel ő mindenre azt mondja mennyire szeretne olyat. Akármit meglát egy reklámban, újságban, TV-ben neki az kell. Ha meg van hozzá pár kereke mellé nem nyúlhatunk. Továbbra is nagy kedvenc a verdák, könyvben, mesében, ruhában, társasban és játékban egyaránt. Ugyanakkor rajong a tűzoltó autókért, mentőkért, rendőrautóként is. Apával közösen eldöntöttük kap egy nagyfiús Lego játékot, rendőröset. Sikerült is választani egy igazán menőt, van benne motor, versenyautó, rendőrautó és még egy rendőr autó szállító is. Valamint kaptak közösen egy tangram játékot, különböző alakzatokat kell kirakni különféle formákból. Nóri továbbra is szereti a békás dolgokat, így ő kapott egy fa béka játékot, melyben golyók vannak és mágneses kis bottal kell őket vezetni egyik pontból a másikba. Áront pedig egy fehér bögrével leptük meg, amit saját ízlése és kedve szerint díszíthet. Írhat, rajzolhat, festhet rá bármit. Első pillanatban, mintha kis csalódottságot véltem volna rajta felfedezni, de hamar megbékélt vele és még örülni is elkezdett. Később bevallotta, kicsit abban reménykedett, hogy szerszámot kap. Megbeszéltük, hogy nem csak azokból áll a világ.

Ne rohanjunk ennyire előre. Az ünneplés egy isteni csoki tortával kezdődött. Még tegnap megsütöttem a két tortalapot, ma pedig a krémet. Majd jött a díszítés és készen várta az isteni születésnapi torta kicsi gazdáját, az 5 éves Botondot délután. Még tűzijátékot is sikerült rá szerezni. Amint Apa is hazaért a munkából odaültek az asztalhoz és kérték a tortát. Jött a kívánság, gyertya elfújás, majd mint akik jól végezték dolgukat, lemásztak és a kanapéra ültek. Várták a meglepetéseket. Nagyon édesek voltak, főleg Nóri, ahogy szó nélkül követte a fiúkat. Az első ajándék Botinak a két tesótól érkezett. Áron saját kezűleg készítette, csomagolta már hetekkel korábban. Olyan büszke voltam rá, hogy gondolt rá. Közösen adták át Nórival, és Boti láthatóan örült. Majd megkapták az ajándékokat és mindenki azzal foglalkozott egészen lefekvésig. Boti Áron segítségével nekiugrott a lego járművek összeépítésének. Mindent elárul az estéről, a születésnapról, hogy azt mondta "Anya a világ legjobb szülinapja volt!"

Most akkor egy kicsit Botondról néhány mondatban. Szépen fejlődik, és egyedül a beszéd területén van még mit csiszolni, de egyre ügyesebb. Már most elkezdett vele foglalkozni az óvodai logopédus, amiért nagyon hálásak vagyunk. A finom motorikája nagyon jól fejlett, szeret rajzolni, festeni. Aludni továbbra sem alszik délutánonként, de már nem is küzdünk ellene. Esténként 7 legkésőbb fél 8 magasságában már alszik. Éjjel nem ébred, kivéve, ha beteg. Igazi örökmozgó, minden huncutságban benne van. Kis szívtipró, kezet csókol az óvodában az óvó néniknek. Kinyílt számára a világ, nem fél megmutatni az érzéseit. Pár éve nem lehetett puszilgatni, ölelgetni, most ő igényli. Egyre többször, magától a nap bármely szakában. Imádom azt hallani a szájából, hogy "Anya szejetlek"! Esténként Apás program van. Ő olvas mesét, dugja ágyba és még beszélgetnek a világ nagy dolgairól, arról kinek hogyan telt a napja. Imádja a kakaót minden áldott nap azzal indít és azzal is zárja. Először a barnát kéri (kakaós), majd a vaníliás tejet. Sajnos a gyümölcsökkel még mindig hadi lábon áll. Viszont bármikor bármennyit megtudna enni egy pipi combból, csokis golyóból (csokikrémmel töltött golyó), porcukros tésztából és halrudacskából. Édesszájú, de annyit mozog, hogy nem látszik rajta mennyit megbír enni. Egyre jobb a kapcsolata Áronnal is, Nórival meg egy igazi hős. Védelmezi, óvja, szereti. Egyszóval tökéletes, életrevaló és imádni való "kis csöppség".

„Most ajándékokat kapsz. Ezen a napon. A születésed napján. Sok-sok meglepetést. Sok-sok dobozban, csomagban. Ám az igazi Ajándék nem a dobozokban van, nem szép papírokkal becsomagolva. Az Ajándék másutt van. Az Ajándék, az igazi, éppen az, aki mindezeket kapja. Te magad vagy az Ajándék. Mert megszülettél. Mert csodás része lettél a világnak. Ajándéka.”

Csitáry-Hock Tamás

2017. december 30., szombat

Boldog Karácsonyt mindenkinek! 2. felvonás...

Reggel szokás szerint korán keltünk. Boti és Áron voltak az elsők. Nórit úgy kellett ébreszteni 8 óra körül. Gyors reggeli után elindultunk Mamáékhoz. Mindhárom gyerkőc odáig volt. Mikor megérkeztünk felhívtuk a nagyszülőket, hogy jöjjenek le segíteni felcipekedni.

A három gyerek egyszerre kiabálta a telefonba, hogy megjöttünk. Mire odaértünk már le is értek, Papa helyet is foglalt nekünk. Eközben ott is járt a Jézuska, rengeteg hatalmas ajándék táska várta, hogy a gyerekek megnézzék őket. Eljött Dédike, Ildi és Mamáék Jézuskája. Szerintem álmukban sem gondolták, hogy ennyi mindent kapnak. Meg is lepődtem. Néha úgy érzem Jézuskával nem ugyanazt az évet néztük/éltük végig. Egy szó, mint száz rengeteg ajándékot kaptak, még napokkal később is találtak újdonságot, amivel korábban nem játszottak. Áron kapott egy jelzőlámpát, ami hangot is ad ki. Csomó tudományos, kísérletezős játékot, társast, kirakós kockát, de aminek a legjobban örült egy igazi felnőtt flex-et. Azt napjában többször elővette, kicsomagolta, megnézegette, magyarázta mi mire való és a végén szépen visszapakolta. Boti is kapott kirakós kockát, jelzőlámpát, gyurmát, magic sand varázshomokot, mentőautót, fém építő játékot, egész sorozatot munkás gépekből (markoló, dömper, buldózer stb.) verdás hátizsákot, távirányítós targoncát. Nóri is kapott gyurma készletet és a varázshomokot, mint kisebbik bátyja. Továbbá egy fa vonatot, távirányítós autót, orvosi táskát, dömpert, ami hangot is ad, kirakó kockát, bogyó és babócás memória játékot. Könnyen megeshet, hogy ki is felejtettem valamit, annyi ajándék volt a fa alatt. A verdás társas és dobble kids társas azóta is nagyon menő. Szinte napjában többször előkerül és a fiúk mondjuk ki nyíltan a sajátos szabályaiknak megfelelően szarrá vernek minket.

Az a négy nap, amit ott töltöttünk nagyon jól és gyorsan telt el. Nagyon sokat ettünk és ittunk. Szuperül éreztük magunkat, rengeteget nevettünk. 26-án elhoztuk Dédit hozzánk, aki eltölthetett egy napot a dédunokákkal. Nem győzte ismételgetni, hogy milyen édesek, és Nóri egy tünemény. Annak ellenére, hogy nem aludt délután sem volt sem fáradt, sem hisztis. Igazi csaj, teljesen palástolni tudja, hogy valami nem oké. Boti viszont egyre csendesebb lett az ünnepek alatt, szótlan volt és kevesebbet is evett. Egyik percben huncut volt, a másik percben pedig kis elesett. Szegénynek felszökött napjában többször a láza, de azóta már sokkal jobban van. Tegnap emiatt is jöttünk haza hamarabb, hogy eltudjunk vele menni a doktornénihez, aki adott is neki antibiotikumot. Nem emlékszem volt-e az elmúlt években olyan karácsonyunk, amikor valamelyik gyerkőc ne lett volna beteg. Ennek ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, és csodásan sikerült ismét egy nagy családi ünnep.

„Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!”

Szilágyi Domokos