2017. március 27., hétfő

A háromszarvú ördög...

Mindenki megtanulta gyerekkorában, hogy a fiúk ördögök a lányok angyalok. Nincs ez másképp a mi családunkban sem. Bár néha felborulnak a szerepek. Hétvégén játék közben egy kicsit „átalakítottam” Nórit. Már elvégeztem a lányos apukák gyorstalpalóját, jöhetett a nehezített változat. Nem mintha Nóri megkönnyítette volna a dolgomat, egy percig sem tudott mozdulatlanul ülni. Mindegy lássuk az eredményt, a háromszarvú ördögöt:

„A szülők nevelése nagy figyelmet és sok munkát igényel, de megéri a befektetett energiát. A gondosan nevelt szülő kevesebbet kiabál, sokat mosolyog, tovább él és csak ritkán harap.”

Nógrádi Gábor

Fogtündér szabadságon...

Régóta mozgott Áron felső metsző foga. Szinte minden este azzal „kínzott”, hogy húzzam ki neki. Persze a fog még nem akart kijönni, mondtam Áronnak, hagyja, előbb utóbb kint lesz, nem kell siettetni a dolgokat. Csütörtökön ebéd közben esett ki, gondosan elcsomagolta. Amint hazaértem boldogan újságolta, mi történt. Este az asztalára készítette, szokásos módon. Reggel viszont, szokatlan dolog történt. A fogacska eltűnt, de nem volt helyette ajándék. Csak egy kis levélke, amiben az állt, hogy most nem tudott ajándékot hozni a Fogtündér, így minket a szülőket kér meg, hogy közösen szerezzünk be valami apróságot. Áron nem kért semmit, azt mondta, hétvégén megyünk Megyerre, ott úgyis kap ajándékot, az jó lesz neki.

„Nem azért kell a szabadság, hogy éljünk vele, hanem hogy érezzük, ha szükséges, élhetünk vele.”

Kopátsy Sándor

2017. március 11., szombat

A Nőnap...

A héten szerdán (március 8-án) ünnepeltük a Nőnapot. Reggel nagyjából a szokásos sorrendben ébredezett a ház. Ami azt jelenti, hogy Nórival maradtunk a végére. Igazán nagy meglepetésben volt részünk, ahogy a konyhába értünk. A fiúk tulipán csokorral leptek meg minket. Nóri kapta a pirosat én meg a sárgát. Gyönyörűek és nagyon örültünk neki. Áron természetesen túlszárnyalta Apát és Botit. Saját kezűleg készített tulipánokat kaptunk. Igazán meg vagyunk becsülve a családban.

„Az okos nő nem vár a csodára, hanem megteremti azt.”

Moldova György

2017. március 9., csütörtök

Reggeli program...

Mindenkinek nehéz felkelni reggel, és elkezdeni a napot. Garfield utálja a legjobban. A gyerekeink általában jól veszik az akadályt. Nem csoda, hiszen megvan a napi rituáléjuk. Van, aki a plüssével játszik reggeli közben, van aki ivással indítja a napot, vagy csak egyszerűen elbújik a fényképező elől.

„Az átlagember alvásigénye: még öt perc.”

Max Kauffmann

2017. február 27., hétfő

Belső béke...

Az utóbbi időben nagyon népszerű kifejezés az életmódváltás.

Sok mindenen ment keresztül a családunk ez elmúlt időszakban. Egyre inkább úgy érezzük, hogy ránk is „vonatkozik” a manapság divatos kifejezés, életmódváltás. Szeretnénk, ha a testünk-lelkünk harmóniában lenne. A Kung Fu Panda óta tudjuk hogy ez szinte lehetetlen, mindenesetre mi nem akarunk 50 évet meditálni egy barlangban. Inkább odafigyelünk magunkra, a testünk jelzéseire, és egészségesebben eszünk. Mi magunknak megtermesztjük, amit elfogyasztunk (vagy legalább egy részét).

„Elméd, mint a víz, ha felbolygatják, nagyon zavaros lesz; de amikor lecsillapodik, akkor a válasz önmagától megmutatkozik.”

„Kung Fu Panda c. film”

2017. február 26., vasárnap

Játszóházi élmények...

Tegnap délelőtt eldöntöttük, hogy délután csinálunk valami szuper közös családi programot. Két lehetőség jutott elsőre eszünkbe Apával. Az egyik, ahová inkább mi felnőttek szerettünk volna elmenni a Tropicarium volt. A másik, amit a gyerekek, azaz a többség megszavazott pedig egy játszóház volt. Délután miután a legkisebbünk felébredt elindultunk Budapestre, az Eleven játszóházba. Röviden összefoglalva nagyon jó volt. Kicsit bővebben is. Azért, ahogy arra számítani lehetett sokan voltak, és bizony néha várakozni kellett egy egy játéknál. De a fiúk türelmesen állták a sarat, főleg az autós, illetve a labdával lövöldözős játéknál. A választék hatalmas volt, gondoltak kicsikre és nagyokra egyaránt. De hiába, Nórit két bátyja mellett nem kötötték le a baba játékok, ami korának megfelelő lett volna. Ő mászott, csúszott, ugrált ott, ahol a nagyok is. Hol Apa tűnt el kicsi lányával, míg én a fiúkkal buliztam, de volt, hogy cseréltünk. Én Nórival mentem felfedező útra, míg a pasik tűntek el a tömegben. Azt hiszem mindenkinek jót tett egy kis kikapcsolódás. Azért azt hozzá kell tennem, hogy az Új Buda Center (amiben a játszóház is volt) mellett épülő hatalmas épületek, a sok daru és betonkeverős autó jobban izgatta Boti és Áron fantáziáját. Azokat is meg kellett nézni közelről érkezéskor is, és indulás előtt is. Hazafelé Apa meghívott minket egy Mc Donalds vacsorára is, és hazaérkezve már csak egy gyors zuhanyozás várt ránk, és ugorhattunk is az ágyba. Már aki, mert Apa és Áron még tornázott egyet lefekvés előtt. Bennünk túlteng az energia, nehezen lemeríthető elemekkel dolgoznak.

„Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.”

Rudolf Steiner

2017. február 22., szerda

Sütés újratervezve...

Apa már mondogatta egy ideje, hogy próbáljuk ki a kandallót. Süssünk benne valamit, mondjuk pizzát. Mi csak bámultunk rá, mint borjú az új kapura. Én személy szerint nem tudtam eldönteni komolyan gondolja e vagy csak viccel. Hamar kiderült az igazság. Fogott néhány krumplit, hagymát becsomagolta és berakta. Miután elkészült, úgy ettük, mint akik még nem ettek hasonlót. Teljesen olyan volt az íze, mintha kint grilleztük volna őket. Isteni. Hát azóta elkészült a kandallóban sült pizza is. Tényleg nincs lehetetlen csak tehetetlen :)

„Kreativitás nélkül nincs új ismeret, nincs tudás.”

Somogyi Péter

2017. február 16., csütörtök

Fogtündér ötödik látogatása

Elérkezett a hétvége. Mindenki másért várta. Áron jobb felső metsző foga nagyon mozgott, szerette volna, ha hétvégén „kiműtöm” neki. Mondanom se kell, egyfolytában piszkált, megállás nélkül húzogatta, de nem akart kijönni. Én se tudtam kivenni, beletörni meg nem akartam. Megbeszéltük, hogy pár nap múlva újra próbáljuk. Erre nem került sor, mert amikor hétfőn hazaértem a munkából, fogatlan mosollyal fogadott, és mutogatta a fogát. Eltette, mert ezt is ki akarta készíteni a fogtündérnek. Másnap reggelre eltűnt a fogacska az asztalról, két csodaszép foglalkoztató könyv volt helyette.

„Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó, és az elmúlt nap.”

Georg Friedrich Daumer

2017. február 8., szerda

Szülinap, második rész...

Egy jó szülinapi buli nem tarthat csak egy napig. Több napon keresztül kell ünnepelni. Így volt ez Botonddal is.

22-én, a születésnapján szűk családi körben felköszöntöttük, másnap az oviban volt a móka. Következő hévégén pedig jöttek a nagyszülők, felköszöntötték Botit. Hozták a sok-sok finomságot, de ne vágjunk bele a közepébe.

Egész héten be voltak zsongva a fiúk, előre leadták a rendelést, hogy ki milyen ajándékot szeretne. Áron, apróság gyanánt szigetelő szalagot kért, az még (pontosabban már) hiányzott a szerszámos készletéből. Boti, mint az ünnepelt, a leggyorsabb autót kérte, amit nem lehet megelőzni. Mondanom se kell ez okozott némi fejtörést a nagyszülőknek. De megoldották. Boti kapott egy Lego-s kukás autót, egy fém játékot és egy gyors autót. Nóri szintén Lego-t, az a nagy kedvenc még mindig és egy plüss Micimackót. Áron pedig, vagy 20 színes ragasztó szalagot, fém játékot és a ragasztó pisztolyához ragasztórudat.

Végre elérkezett a szombat, jöttek a nagyszülők. Úgy alakult, hogy mind a megyeri, mind a tállyaiak szombaton jöttek. Szokás szerint én Botival mentem az állomásra a tállyai nagyszülőkért. Szeret autókázni, vonatokat nézni. Kivételesen, most nem voltam benne biztos, hogy eljön velem, mert úton voltak a megyeriek is. Persze amíg nem látja őket könnyű dolgom van. Kicsit várnunk kellett, késett a vonat. Jó társaságban repül az idő, nem is vettük észre azt a pár perc késést. Amikor megérkezett a vonat, segítettünk lepakolni a csomagokat, de a cipekedésből nem nagyon tudtam kivenni a részemet, mert Boti csak az én kezemet volt hajlandó fogni. Egész úton beszélt, be nem állt a szája. Persze aki nem ismeri, nehezen érti. Néha tolmácsolnom kellett, de nagyon választékosan beszélt Boti. Amikor hazaértünk, már ki volt készítve a rengeteg ajándék. Természetesen idő közben megérkeztek megyerről a másik nagyszülők, és Ani testvére is. Boti végignézte az ajándékokat, aztán következett a lényeg, a torta. Egyszerre három tortát kapott, egyik szebb volt mint a másik. Gyors ebéd után következett a délutáni pihenő. Vagyis csak következett volna, mert a fiúk mindent csináltak csak nem pihentek. Hogyan is pihentek volna amikor ennyi ember volt a házban, ennyi újdonság, ennyi jómóka. Hamar eltelt a délután. A tállyai nagyszülőket visszavittem az állomásra, ők csak egy napra jöttek.

Vasárnap folytatódott a játék, ki kell élvezni a helyzetet. Több a felnőtt, kevesebb a munka, többet lehet játszani a nagyokkal. Jól érezték magukat a gyerekek, kellőképpen megünnepelték(velünk együtt) Botond negyedik születésnapját.

„Minden életkornak megvannak a maga örömei, de ezeket sajnos mindig megkésve ismerjük fel.”

Pablo Picasso

2017. január 22., vasárnap

Botond 4 éves lett (első felvonás)...

Kicsi fiunk 4 éves lett. Nagy sok minden változott az elmúlt egy év során. Természetesen pozitív irányban. Végre végig alussza az éjszakát. Nála mindig is voltak gondjaink, de tavasszal mióta kivették az orrmanduláját, azóta alszik éjjel. Néha felébred inni, vagy pisilni. Most már éjjelre sem kap pelust. Talán már egy éve is van annak, hogy baleset történt a pelusba, de ennek ellenére minden éjszaka adtunk neki. Míg el nem fogy alapon. Végül aztán úgy döntöttünk vele egyetértésben, hogy ilyen nagyfiúnak már nincs szüksége rá. Az étvágya is jó. Vannak napok mikor kevesebbet eszik, de az oviban meg nagyon jó az étvágya. Mindent megeszik, szinte mindig duplázik. Jóízűen falatozik, kivéve a gyümölcsöket. Az oviban még csak csak hajlandó megenni egy egy cikk almát, vagy körtét de ezen kívül mást megkóstolni sem hajlandó. Szereti a csokit és egyéb csokis ételeket. Ami a legtöbbet változott nála a beszéd. Már egy éve járunk Tsmt tornára, amit egyre nehezebben tudunk kivitelezni sajnos. Az ovit is egy éve kezdte, így a kettő együtt hozta meg a várva várt áttörést. Most már szépen összefüggően beszél. Teljesen megnyílt. Az óvónők is dicsérik. Csupa szív önzetlen igazán egy remek kis ember. Hatalmas türelme van, és szerencsére leszokott a nagy esti hisztikről is. Talán egy évvel idősebb lett, azért, de már jól kezeli, ha kimarad a délutáni alvás. Mert hogy kimarad,legtöbbször nem alszik sem oviban, sem itthon.

Nagyon vártuk már kicsi fiunk születésnapját, ami idén vasárnapra esett. Már korán reggel egy villámgyors reggeli után kérték az ajándékot. Nóri is és Áron is, hisz jól tudják nekik is jár egy kis apróság. Boti egy szerelőasztalt kapott szerszámokkal. Nóri jelenlegi kedvenc játéka a lego, amely bármikor bármennyi mennyiségben jöhet. Így most is boldogan nyugtázta, hogy azt kapott. Áron pedig a szerszámos ládáját szerette volna bővíteni. Így kapott egy tároló dobozt és néhány apróságot, mint filctollat és más szereléshez nélkülözhetetlen elemet. Ezek után jött az elmaradhatatlan csoki torta, ami mindig nagy örömöt okoz. Mindannyian imádjuk. Bár az idei első szülinapi csoki tortának Áron esett neki vadul. A sajátja mellett megette a két kicsi tortaszeletét is.

„Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek. Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.”

Pázmány Péter