2017. június 21., szerda

Nóri 2. születésnapja...

Kicsi lányunk két éves lett. Emlékszem a napra, amikor Áron elénk állt, és külön-külön kérte tőlünk, hogy Apa tegyen még egy kis testvért a hasamba. Egy lányt. Egy Nórit. Apával akkor már terveztük, hogy családunk még egy taggal bővülni fog, de Árontól meglepett. Egyrészt örültem, mert ez sejtetni engedte, hogy pozitívan áll majd hozzá, ugyanakkor féltem, ha ismét öccse lesz, kiborul majd. Az élet úgy hozta, hogy álma beteljesült. Amikor a pocakomban volt a kislányunk, és megtudtuk a nemét nem volt kérdés, hogy Nóri lesz. Ő a mi Rózsa Nóránk, családunk harmadik büszkesége. Annyira szükségünk volt erre a kis csajra a két fiú mellé. Megédesíti mindannyiunk napját. Olyan más, mint a fiúk. Igazi csaj, teli érzelmekkel, szenvedéllyel, amiket nem fél kimutatni.

Már agyaltunk rajta egy ideje mivel lepjük meg őt. Megvan mindene, nem szenved hiányt semmiben. Így aztán úgy döntöttünk Apával, hogy ő is kap egy saját nagylányos bútort egy ifjúsági ággyal együtt. Botondunk is nagyjából ilyen korban kapta a nagyfiús ágyát, amit azóta is nagyon szeret. Nézegettünk pár szemrevaló bútort online, aztán személyesen is. Végül ismét a KIKA áruház mellett tettük le a voksunkat, mint annak idején a fiúk esetében. Apa közben szerzett egy ugyanolyan matracot is, mint a fiúknak. Hamarabb hazahozta és a teraszra tette "pihenni", míg elment a bútor darabokért. Még aznap este beszéltünk Mamáékkal, és úgy döntöttek ők is beszállnak a nagy ajándékba.

Innentől kezdve szinte egy héten keresztül megvolt az esti programunk. Szekrényt összerakni, régit szétszedni, átpakolni, polcos részt felfúrni és még sorolhatnám, de plusz két ilyen ügyes kéz mellett, mint a fiúk nem volt nagy feladat. Nóri meg büszkén foglalta el a helyét. Szeret a szobájában lenni, azóta talán még jobban. Pakol, játszik, bemászik az ágyba. Tegnap este pedig táncolt, ugrált boldogan hangosan sikongatva, mikor a bátyjai már az igazak álmát aludták. Apának és nekem is csatlakoznom kellett. Fejünkön kalap, sapka. Viccesen meg is jegyeztem Apának, hogy látom mindenre rá tudja őt venni a lányunk. Kis csajos sapkával a fején ugrált és táncolt Nórival. Fél pillanattal később azon kaptam magam, hogy Nóri az én fejemre is kalapot tuszkol és kér Anya ukrál, ukrál és tánci. Zabálnivaló...

Most akkor általánosságban Nóriról pár szó. Igazi cserfes szájú gyönyörűség. Másfél éves kora óta locsog. Alig van rá példa, hogy nem értjük mit mondd. A fiúk után ez nagyon nagy előrelépés, és örülök, hogy nála nem kell a beszédkésés miatt aggódnunk. Szépen érthetően kifejezi magát. Túlságosan is fogékony, és hamar bővül szókincse. Volt rá példa, hogy elvettem a cumisüvegét, mert már sokat ivott mire nagy komolyan azt mondta "Buta Anya!". Egy másik kedvencem a "Te normis vagy?" Egyszer rugdosni kezdett. Ért, ahol tudott és fájdalmamban félig mosolyogva, félig megsértődve azt kérdeztem tőle "Te normális vagy?" Azóta szívesen használja.

Annyira illedelmes és figyelmes. Reggel elsőként köszön mindenkinek, ahogy találkozik a családtagokkal. Hallom, ahogy mondja "Szia Botiiiii", "Szia Ákon"! Ha valamelyik fiú sír, mert mondjuk megsérültek, elestek, vagy csak simán összevesztek ő megy oda elsőnek és simogatja őket, közben mondja "ne síííj"! Vagy azt kérdezgeti "mi baj van?" Szeret bújni, ölelkezni. Néha Anyásabb, néha viszont Apásabb. Meg vannak a megszokott rutinok. Este általában Apa altatja, így őt kéri meg, hogy menjen be hozzá és az eddigi "Csüccs Apa" helyett megjelent a "Feküd ide Apa". Ilyenkor be kell feküdni mellé az ágyba, néha mindhárman ott fekszünk. Élvezi a teret, helyet és azt, hogy percekig csak övé Anya is és Apa is. Ehhez a fiúknak is sok köszönhető. Mivel nem alszanak délután, este korán ágyba kerülnek és Nóri még ébren van utána 1-2 órát. Van mivel eltölteni az időt.

Normó étvágya változó. Amióta szedi a vasat sokkal jobb a helyzet, bár a napokban megint visszaesett valamiért. Szeret nasizni, imádja a fagyit és gyümölcsöket is. A minap még Áron iskolában volt, Botinak már véget ért az óvoda és egymás mellett ültek szépen ettek. Nórit etettem, de közben mászkáltam, mindig van dolog bőven. Egyszer csak azt láttam, hogy Nóri kezébe vette az irányítást.

video

Nappal továbbra is egyszer alszik, általában 2-3 órát. Reggel 7-8 között ébred, este pedig 22 óra körül alszik el. Éjszaka néha felébred inni, de ez is egyre ritkábban van. Amióta (egy hete) az új ágyban alszik sokat javultak az éjszakák. Cumival és Szeművel alszik. Szemű, akit Nóri hív így nagy szemei miatt szinte mindig a közelében van. Nagyon nagy barátság köti őket össze. Mint, annak idején Áron és Pöttyös kapcsolata is hasonlóan kezdődött. Azóta is tart, együtt alszanak, noha napközben már nem kísérgeti Pötyi minden lépését Áronnak. Cuki kis társaság a miénk, olykor igazi kis ördög gyerekekkel, de legtöbbször összetartó és főleg a rosszban együtt érző kis emberekkel. Nóra és Boti egyébként a kezdeti "ridegség" ellenére egyre jobba kapcsolatot ápol egymással. Mára összeforrtak, rengeteget játszanak együtt. Közösen motoroznak, homokoznak, bújócskáznak, trambulinoznak vagy épp a kis kertet tapossák. Ha Nóri felkiált, hogy "Jaaaj icsi póók". Boti rohan, hogy megmentse húgát, és legyen szó bármilyen kis bogárról, rovarról (Nórinak minden kicsi pók) Boti tűzön vízen át védelmezi húgocskáját. Az ilyen harcok végén, mindig csak egy maradhat!

„Születésed napján mit kívánjak neked? Gyönyörűt, egyedülit nagyon-nagyon szépet! Amit csak én kívánok neked és senki más, Ami egyedüli, akárcsak Veled a nagyvilág! Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekem, Hogy legyél itt mindig egészen mellettem. Ez a kívánság is önző látod, Ezért egyszerűen csak: Boldog Szülinapot Kívánok!”

Szabó Lőrinc

2017. június 18., vasárnap

A vásárlás öröme...

Ritkaságnak számít, hogy az egész család egyszerre el tud menni vásárolni. Ha mégis sor kerül rá, akkor mindenki örül, vagy őrül.

Amikor, még csak a fiúk voltak, minden második szavuk a betonkeverő volt. Amikor elmentünk egy barkácsboltba néhány apróságért, mindig meg kellett néznünk a betonkeverőket. Mostanra egy kicsit változott a helyzet, Áronnak a fűkasza és a ventillátor a mindene, Botondnak meg az autó. Lehet akármilyen, csak kereke legyen. Nóri meg.. Szegény el van nyomva, a fiúk nem nagyon hagyják érvényesülni. Nem kell őt félteni, egyre inkább kifejezi nemtetszését, és akár meg is veri őket. Persze abban mind a hárman egyet értenek, hogy a kiállított kerti játékokat ki kell próbálni.

Nekünk felnőtteknek mi az öröm? Örülünk a gyerekeink örömének, hogy együtt lehetünk, láthatjuk egymást.

„Én akartam családot, ők nem akartak engem.”

Vámpírnaplók c. film

2017. június 11., vasárnap

Boti névnap 3. felvonás...

Múlt hétvégén itt voltak megyeri mamáék is. Boti szerencsés kis fickó, zsinórban harmadik hétvégét ünnepeltük végig névnapja alkalmából. Volt is nagy öröm. Már hetekkel korábban mondta Mamának és Papának, hogy ő szeretne egy nagy tűzoltót. Az ajándék meg is érkezett. Mamáék szokás szerint a másik két unokára is tekintettel voltak. Nórinak valamiért mostanában Dínó "berögződése" van. Állandóan dínó tojásokról beszél. Így aztán kapott két dínó mesekönyvet és egy játékot, amit fellehet húzni és akkor megy. Azóta is nagy a boldogság, napjában többször belelapozunk a könyvekbe és keressük benne a dínókat és tojásaikat. Áron pedig egy iskolás nagyfiús ajándékokat kapott. Egy világító szép nagy földgömböt és egy fekete eszköz tartót ceruzákkal, ollóval, radírral és még számos hasznos dologgal. Ott díszeleg az íróasztalán mindkettő és boldogan újságolja és mutogatja mindenkinek, aki erre téved milyen csodás ajándékokat kapott. Mi sem maradtunk ki Apával. Kaptunk egy egész éjszakát, amit házon kívül töltöttünk. Nem tudnám megmondani ki örült leginkább az ajándékának, de nem is akarom felvenni a gyerekekkel a versenyt. Hálás köszönet Nektek Mamáék.

„Az élet ajándék. Ne felejts el élni!”

Nicola Yoon

A baleset...

Egyre jobban várjuk a tanév végét. Nagyon nehezek már a reggelek, mindenki elfáradt már, és érzi a nyarat. A fiúkkal már számoljuk vissza a napokat. Az óvoda szerdáig, az iskola csütörtökig tart. Minden reggel úgy indulnak útnak, hogy már csak ennyi és annyi nap van hátra. A pénteki napunk kicsit káoszra sikeredett. Délelőtt 10 óra körül hívtak az óvodából. Ilyenkor mindig elkap a rosszullét és félek vajon miért keresnek. Botond elesett, mondták épp tisztítják a sebeit, felszakadt a szemöldöke. 10 percen belül ott voltunk Nórival. A konyhában találtunk rá Botira, ott ült az óvoda vezető ölében kisírt szemekkel egy pohár vízzel a kezében. Ahogy meglátott, azonnal sírásra görbült a szája, és azt mondta nagyon fáj. Bálint (egy ovis társa) megdobta kővel. A hír igaz, az óvónénik is megerősítették. Szegény Botit egy kővel találták el. Sérült az orra, a szeme sarka, a szemhéja és szemöldöke. Szerencsére könnyen elállt a vérzés, nem tűnt vészesnek a seb, de mindenképp szerettük volna, ha látja orvos. Nórival elvittük őt a gyerekorvosunkhoz. Szerencsére azonnal behívott minket, egy percet sem kellett várnunk. Leszedte a ragasztót, kitakarította a sebet majd seb összehúzó géllel jó alaposan bekente. Boti, a kis hős meg sem pisszent. Mindig elcsodálkozom egy-egy ilyen eset kapcsán milyen hatalmas lélekjelenléte és fájdalom tűrőképessége van. Büszke voltam rá, és közben szívem szakadt meg, hogy ez történt vele. Mert, hogy vele mindig történik valami. A doktornő megjutalmazta őt egy kék lufival, amiért ilyen bátran és hősiesen viselkedett, majd elmentünk fagyizni. Evett két gombócot, ami igazi gyógyír volt a lelkére és sebeire. Sokkal jobb lett a kedve. Délután elmentünk a Pincehegyre évzárót tartani. Jól esett, hogy mindenki aggódott Botiért. Bálint és Anyukája külön elnézést kértek tőlünk, hogy ez megtörtént. Ígéretet kaptunk, hogy a jövőben ehhez hasonló nem fog történni. Itt járunk most. Még három nap.....

„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?”

Arany János:Toldi

2017. június 10., szombat

Tállyai nagyi látogatása...

Két hete eljött hozzánk tállyai nagyi. Boti szokás szerint örömmel ment elé Apával. Szereti az autóutat és a vonat pályaudvart. Visszafelé végigcsacsogta az utat Nagyival. A délután gyorsan eltelt. Kaptak pénzt Botond névnapra és közelgő Nóri születésnapra. Nóri külön ajándéka egy csokitorta is volt, tűzijátékkal. Az ebédet alig akarták megenni, csak a finomság lebegett a szemük előtt. Egy kis torta után jöhetett "desszertnek" a palacsinta. Mindenki teli ette a bendőjét. Majd jött a pihenőidő. Nagyi igyekezett a két fiúval minél tartalmasabb időt eltölteni, míg Nóri aludt. Ami nem könnyű feladat, mert a fiúk egymást túllicitálva próbálták magukra vonni a figyelmét. Este szintén útnak indult Botond. Visszavitték az állomásra Nagyit, aki feltöltődve, ugyanakkor biztosan kellemesen elfáradva indult haza.

„Néha nem az számít, hogy hol vagyunk. Csak az számít, ki van velünk.”

John Corey Whaley

2017. május 30., kedd

Judo bemutató...

Pár héttel ezelőtt odajött hozzám Attila bácsi, Áron edzője egy papírral a kezében. Kérdések voltak rajta a hozzájuk tartozó válaszokkal. Kérte ezeket tanuljuk meg Áronnal, mert nagyon ügyes volt az idei év során és csíkvizsgát tehet. Persze Áron, mint mindig azonnal tiltakozott. Nehezen vettük rá a tanulásra. Szerencsére az agya, mint a szivacs nagyon rövid idő alatt mindent magába szívott. Május 18-án volt a nagy nap. Az edzés után kérdeztem tőle, hogy sikerült azt mondta nem tudja vizsgázott-e. Egy perccel jött Attila bácsi és azt mondta Árontól nem tudott olyat kérni, sem kérdezni amit ne tudott volna. Nagyon ügyes volt és sikeres vizsgát tett. Ami azt jelenti, hogy a fehér övére egy sárga csíkot varrhattunk hosszában. Volt nagy boldogság és büszkeség szívünkben. Egy héttel később pedig bemutatóórát tartottak. Nyilvános volt, mi is részt vettünk rajta az egész családdal. Hazudnék, ha azt mondanám a két kicsi mellett minden percét élvezni tudtuk, de igyekeztünk. Ráadásul fotóst is hívtak, így arra sem volt gondunk. Azért a kicsik javára szól, hogy voltak nagyon cukik is, amíg el nem unták magukat. Botond például titkon megsimogatta bátyja hátát, mikor ott volt előtte. Nóri pedig szintén nagyon édes volt, ahogy tapsolt egy-egy alkalommal és közben azt kiabálta "ügyes Áron". De jöjjön néhány kép...

„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Muhammad Ali

2017. május 16., kedd

Botond...

Kis középsőnk névnapját ünnepeltük a héten. Kedden volt Botond nap. Előző héten pénteken Apa beszerezte az ajándékát. Egy lábbal hajtható versenyautót. Mérete miatt nem igen tudtuk elrejteni. Így a garázsban próbálta eltüntetni a nyomát mindenfélével. Persze Áron rögtön kiszúrta, de megígérte, hogy titok marad. Jött a hétvége. Szombaton néha esett, így a garázsban töltötték a nap nagy részét. Áron Apa jobb keze volt mindenben, az előszobába készítettek cipős szekrényt. Botond pedig unalmában játszott kicsit, próbálta a fiúkat hátráltatni. Kis bohóc volt, ahogy általában. Egyszer csak meglátta. A gyönyörű szép piros nagy versenyautót. Szerelem lett első látásra. Mivel volt rajta egy felírás, ami ráadásul tartalmazta a B betűt, ő egyből leszűrte, hogy az már pedig az Övé, mert az ő neve van ráírva. Természetesen tudtuk Apával, hogy percek kérdése és megtalálja, de nem bántuk. Éreztük, hogy a boldogság hatalmas lesz. És mikor lehet róni szüntelenül a köröket ilyen szuper verdával, ha nem hétvégén? Nórit egy kis játékkal leptük meg, Áront pedig egy bambusz kulccsal, egy ördöglakattal. De ami ennél izgalmasabb és nagyobb érték volt számára az a másik apró ajándéka volt. A villanymotor, szám szerint négy.

„ Kívánok örömet, derűt, boldogságot, otthonodba békét, kertedbe virágot! Fejed fölé Napot, csillag tengereket, köréd tiszta szívű embereket! Lábad alá utat, biztosan járhatót, szívedbe éneket, magasba szárnyalót! Ajkad köré mosolyt, lélek melengetőt, múltat, jelent, jövőt, egyként szerethetőt! Szemedbe sugaras szivárvány fényeket, melyek megláttatják a rejtett lényeget! Újult erőt adó öröm telt perceket így kívánok BOLDOG NÉVNAPOT NEKED!”

Ismeretlen

Majális

Családi programot nem könnyű összehozni. Ennek legfőbb oka, a gyerekek. Hárman vannak, három külön személyiség, három külön korosztály, három külön érdeklődési kör. Ettől függetlenül kell egy kicsi közös kimozdulás. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a közeli játszótérre, ahol május elsejére mindenféle programokat szerveztek. Mi csak „tátottuk a szánkat”, nem vettünk részt a nagy főző versenyben. Helyette megnéztük a rendőrségi bemutatót. Mondanom se kell, Botondnak nagyon tetszett a rendőrségi motor (sajnos azt csak kiállították). Amint Nóri meghallotta a zenét, elkezdett táncolni. Ez nem a műsor része volt, csak készülődtek a hangosítók. Hamarosan következett a kutyás bemutató. Nóri egy kicsit megszeppent, bátyja védelmét kérte, Áron ölébe csüccsent, onnan figyelte a kutyákat. A műsor után kettészakadt a család, a lányok elmentek pihenni, a fiúk meg a játszótérre. Áron főleg a judo-s barátjával játszott, Boti pedig velem. A fiúk is pihentek egy kicsit délután, de hamar „letudták”, és már mentek is vissza a játszóra. Ott folytatták ahol abbahagyták. Amint Nóri felébredt, mi is csatlakoztunk hozzájuk.

Szerencsére kitartott az idő, nem zavart haza minket.

video video

„A május a természet bocsánatkérése a február miatt.”

Bill Tammeus

2017. május 9., kedd

Mozidélutánok...

Egyre többször tarunk egy egy családi mozidélutánt. A gyerekek élvezik. Ilyenkor közösen kiválasztunk egy mesefilmet és közösen megnézzük. Legutóbb az Oroszlánkirályt néztük meg, de nagy kedvenc közé tartozik a 101 kiskutya és az Így neveld a sárkányodat Disney mesék is. Ilyenkor leheveredünk a szőnyegre, Florenciára a kutyusunkra és közben jókat eszünk-iszunk. Néha a gyerekek tartanak egy kis szünetet. Elkezdenek játszani valamivel, de egyre többször sikerül végignézni egy egy filmet. Sőt, van, hogy Apához csatlakoznak egy-egy F1-es futamra.

„Ha túlnézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen, olykor jól esik emlékeztetni magunkat arra, hogy a családon kívül az égvilágon nincs fontosabb.”

Született feleségek c. film

Anyák napja...

Az idei Anyák Napja is csodálatosra sikeredett. Reggel én voltam az utolsó, aki felébredt. Ez nem teljesen van így, ugyanis ébren voltam, csak nem volt kedvem kimászni az ágyból. Hallottam, hogy kint sugdolóznak a többiek. Egyszer csak nyílt az ajtó és jöttek be szépen sorban. Árontól kaptam egy csodálatos saját készítésű virágot, Nóritól (szintén Áron keze munkája) egy szép szívecskét, amely azóta a hálószoba ablakpárkányomat díszíti, Botitól egy az oviban nagy gondossággal elkészített mézvirágot. Imádom, ahogy mondja azóta is a fülemben cseng: Anya méz illatú. És szép versikéket és egy gőzölgő isteni habos kávét. Nem is indulhatott volna ennél szebben a napom. Folytatásképp Apa elvitt minket tortázni egy cukiba. Sajnos be volt zárva, így családi pizzázás lett belőle. Imádom őket!

„Anya, anya, édesanya, Nem ölel úgy senki más, Anyák nélkül mit sem érne ez a kerek nagyvilág.”

Bartos Erika

2017. április 19., szerda

Ezerarcú Nóri...

Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk Nóri szereti a ruhákat, szeret öltözködni. Már tavaly elkezdte, épphogy tudott járni már ellopta Ani cipőjét.

Azóta változnak a dolgok, megbarátkozott a fényképezőgéppel. Engedi, hogy fényképek készüljenek róla. Persze a fényképező nem ér semmit, hiszen minden Nórin múlik. Az utóbbi időben fürdés után hozza a fésűt, közösen fésülködünk. Mármint ketten fésüljük őt. Most pont úgy néz ki mint egy üzletasszony.

„Fiatalságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén.”

Váratlan utazás c. film

Ikrek...

Sokan, sokféleképp használják az ikrek kifejezést. Eredetileg, ugyanabból a terhességből született két vagy több egyed. A szlengben általában a cicikre szokták használni.

Nekünk is vannak ikreink:

A figyelmes olvasó felfedezhet egy apró különbséget, a két kép készítése között eltelt 30 év (vagy egy kicsit több). Ani pont úgy nézett ki kiskorában, mint most Nóri! Lehet, hogy rokonok? :)

„Néha már gondoltam arra, hogy talán a barátság is hasonló kötés, mint az ikrek végzetes összetartozása. A hajlamnak, rokonszenvnek, ízlésnek, műveltségnek, indulatnak különös azonossága összekötöz két embert ugyanabba a végzetbe. S hasztalan csinál az egyik bármit a másik ellen, mégis közös a sorsuk. S hiába menekül egyik a másik elől, mégis tudnak egymásról minden lényegeset. S hiába választ egyik új barátot vagy szeretőt, a másik titkos, íratlan engedélye nélkül nem tud szabadulni ebből a közösségből.”

Márai Sándor

A tanulás ára...

Szeptemberben Áron elkezdte az iskolát. Szerencsére jó tanuló, nincs vele probléma. Nem kell órákon keresztül korrepetálni, esetleg egy - egy elmaradt házi feladatot kell otthon megoldani. Még év elején megegyeztünk vele, ha ötöst kap, akkor kérhet tőlünk valamit. Igaz, még csak a magatartás és szorgalom van osztályozva, de ettől függetlenül jól tanul. Áron a jó jegyekért cserébe azt kérte, hogy Ani aludjon vele. Első alkalommal még ő feküdt be Áron szobájába, de utána cseréltünk. Áron és Ani alszanak a nagy ágyon én pedig Áronéban. Most, amikor megkapta a márciusi „ajándékát”, vitte a felszerelést a hálóba, az enyémet hozta visszafelé tett egy szép kis megjegyzést: „Aztán nehogy összenyálazd a plüsseimet!” Úgy ledöbbentem, szólni se tudtam. Szerencsére Ani közbevágott, és mondta, ilyen csak akkor fordul elő egy felnőttel, ha nagyon fáradt és nagyon mélyen alszik, de emiatt nem kell aggódnia.

Nem elég, hogy kitúr a feleségem mellől, még be is szól.

„Az élet egy lengőajtó. Sosem tudod, honnan nyílik, de mindig pofán talál.”

Nők transzban c. film

2017. április 5., szerda

A főnök mindent lát...

Amikor Pátyra költöztünk tudtuk, hogy megváltozik az életünk, de nem is sejtettük mennyire.

Arról már korábban beszámoltunk, hogy a gyerekeink mivel töltik legszívesebben az idejüket. Botond imádja az autókat, kint is szívesen autózik/dömperezik. Nóri egyre többet segít, kiveszi a részét a munkából. Áron egy igazi jó munkásember. Persze csak akkor, ha neki tetsző feladatot kap.

Tegnap elérkezettnek láttuk, hogy először levágjuk a füvünket. Áron vágta a rendes fűnyíróval:

Boti dömperrel szállította a gyűjtőbe, Nóri pedig a játék fűnyíróval dolgozott.
A főnökasszony pedig mindent lát, látja ki, hogy dolgozik :
video

„Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.”

Woody Alle